Balla Zsófia:
Vissza a hold ösvényén, a vízen
A partig jött a fény,
kilépett, ami ezüst, a vízre.
Virágfejek utaztak a hullámokon.
Ki a partra és újra besodorva.
Kinyíltak a kagylók és becsukódtak a szirmok.
Megnyíltak a felhők és bezárulnak a szavak
A visszaút a víz színén,
találj utat a csökönyös Holdig,
a vöröslő mécsesig, az este
ki nem szólt szaváig, oda, hol
még nappal van s két szerető közt a sugárzás.
" Hagyjatok szaladni még,
Tündérekbe hinni.
Fehér csészéből szeliden
Fehér tejet inni. "
(Kosztolányi Dezső)
" Egy átjárónak
tört köve vagyok ... "
(Dsida Jenő)
" A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok. "
(József Attila)
" Az angyalok
éjjeliszekrényre rakják
a glóriát reggelig. "
(Hervay Gizella)
